Szorult helyzet.

Ugye mint cseléd, a munkaidőm reggel 6-kor kezdődik. Általában. De vannak kivételek, mint a mai; Valaki őrült módjára verte a szobám ajtaját (félreértés ne essék, ez nem a villa egyik luxusszobája fürdővel stb., ez egy egérlyuk, de jobb mint a semmi).
- Mmm... - kaptam fel kómásan a fejem a dörömbölésre. - Egy pillanat. - mondtam rekedtes hangon. Mégis hány óra lehet? Tán elaludtam?
Oda rohantam a kicsi, koszos tükrömhöz. A hajam az egyik oldalt lapult a fejemre, míg a másik oldalon olyan volt, mint ha fel lenne tupírozva. Kissé feldagadt szemeimet és pattanásos arcom a természetre volt bízva, amolyan nuku sminkkel. A pizsamám Micimackót és Malackát ábrázolja. Ja, igen. 17 éves vagyok. Ezt ecsetelnem kell.
Az a valaki tovább kopogott. Most mi tévő legyek? Nincs időm sminkelni és átöltözni.
Gyorsan átfésültem a hajamat, egy kicsit a szemembe húztam. De mivel takarjam el a szexi pizsamám. Hát persze! Jorge pulcsija. Így már ki merem nyitni.
- Igen? - vigyorogtam erőltetetten. Előttem Jorge állt. És rajtam van a pulcsija. Ez nagyon ciki. - Még munkaidőn kívül vagyok, de ha nagyon óhajtod, akkor hozhatok neked egy teát vagy valamit... - hadartam.
- Csak a pulcsimat kérném vissza. - mosolygott. A francba. Meglátja a pizsamám.
- Mondd, nem lehetne reggel? - kérdeztem.
- Miért? Tetszik? - nevetett.
- Nem, vagyis de, csak hajnali 4 óra van. Nem kéne aludnod? - kérdeztem.
- Aludnék, csak kell a pulcsim. Anyám észreveszi, szóval most add ide, vagy soha.
Most mondanám neki, hogy soha többet nem kapod meg és rácsapnám az ajtót, de erre egyszerűen nem voltam képes.
- Oké, csak... - kerestem kifogást. - Az a helyzet, hogy... - gondolkodtam. - Elromlott a cipzár. - találtam ki. - Nem tudom lehúzni. Nézd. - játszottam el, mintha beakadt volna a cipzár.
- Segítek. - lépett közelebb.
- Ne! - léptem hátrébb. - Bocsi. - nevettem kínosan. - Privát szféra. És tudod nem örülnék, ha a mellkasomnál nyúlkálnál.
- Igaz, sajnálom.
- Adj fél percet és leveszem. - csuktam be az ajtót. Gyorsan levettem a pulcsit és átvettem egy normálisabb felsőt. - Tessék! - nyitottam ki az ajtót és Jorge kezébe nyomtam a pulcsiját.
- Köszi. - mosolygott, majd közelebb hajolt. - Kilátszódott Micimackó feje, de ne aggódj én imádom őt. - suttogta.
- A francba. - sziszegtem, majd elpirultan becsuktam az ajtót.
Mivel még volt szűk két óra a munkaidő kezdetéig és már visszaaludni nem tudtam, ezért egy kis takarítással próbáltam lekötni magam. Elismétlem, hogy a szobámat ne egy Cande, vagy egy Mercedes szobájához hasonlítsátok. Annál ezerszer rosszabb. Inkább, mint egy börtönszoba. Meszelt, szürke fal, ami sok helyen omlik és kb két méteres belmagasság. Az ágyam aprócska és kemény. Ezzel szemben van egy kis tükör, amiben éppen hogy láthatom az arcomat. A por csak úgy áll rajta. Végezetül, az ágyam felett van egy kicsike ablak is. Ennek ellenére szeretem ezt a helyet, mert a saját birodalmamnak érzem.
Miután port töröltem, tükröt tisztítottam, ágylepedőt kiráztam és az ablakot lepucoltam, éppen reggel hatot ütött az óra. Ilyenkor az ajtó felé beépített csengő jelzi, hogy kezdetét veszi a munka. A cselédek ilyenkor, mint egy hangyaboly, egyszerre megindulnak és tesznek vesznek. Reggelikészítés, növényöntözés, asztalterítés és egyebek. A végtelenségig számolható szobák takarítása (kb. 35 üres szobáról van szó, szóval mind a 20 cseléd kaphatna egy szép szobát). Ruhák mosása, mosogatás stb.
- Jó reggelt Carlos. - kortyoltam bele a kávémba.
- Szervusz Martina. - simította meg a hátam. - Mikor aludtál el? - vigyorgott.
- Nos. - köhintettem. - Későn. - nevettem. - Köszi, hogy kihúztál minket tegnap a csávából. - mosolyogtam.
- Az én nevelt lányomnak bármikor. - vette ki a kávét a kezemből és miután beleivott, elsétált vele. Na szép... :D
Reggel nyolckor reggelizik a család. Ma pirítóst, felvágottat, tükörtojás, narancslevet, kávét és kakaót kínálunk nekik.
- Szép jó reggelt. - érkezett meg Jorge (a pulcsiban!!!). Egyedül ő az, aki mindig időben ideér. Az asztalhoz ülve körbenézett. Rajtam megakadt a szeme, majd egy aprót intve tovább nézelődött.
Ezután megérkezett Cande, aki vidáman megölelt engem, majd megérkezett Jade is, akinek megint valami baja volt. Utána megérkezett Mercedes, aki ölni tudott volna a tekintetével. Már csak Ruggerora várunk. Na meg mi cselédek Lodora. Hova tűnt?
Ruggero ugyanis, mint kiderült egy hete ideköltözött, ismeretlen okokból.
- Fiam neveld már meg a kis barátodat. Az időt tisztelnie kell, főleg ha az enyémről van szó. - dobta át a haját.
- Anya. Te is késtél. Ennyi erővel te meg tiszteld az én időmet.
- Akkor sem örülök, hogy ideköltözött Ruggero. - nézte a körmét.
- Mintha nem lenne elég szoba, meg pénz. - forgatta a szemeit. - Apropó. Nem vagyok megelégedve a dolgozók szobájával. - mondta. Hirtelen minden cseléd elkezdett susogni.
- Tán koszos? Hisz önellátóak. - nézte Jade szúrósan Jorge-ot.
- Jobbat érdemelnek. Egérlyukban élnek, csekély fizetéssel, és 18 óra munkával. A minimum, hogy kapnak egy szép szobát, akkorát, ami nekünk van.
- Ez butaság. - csapott az asztalra Mercedes.
- Egyetértek a lányommal. - nézett Jade. - Abszurd, hogy a nálunk kisebb rangúak olyan szobában legyenek, mint mi.
- Jorge áruld el nekem. - nézett bosszúsan Mercedes. - Honnan tudod, hogy néz ki a cselédek szobája?
Hirtelen összeszorul a gyomrom és görcsösen Jorge tekintetét akartam elkapni.
- Hát... - kezdte, majd betoppant az életmegmentő Ruggero.
- Szépséges jó reggelt. - pattant az asztalhoz Cande mellé.
- Legközelebb ne késs 23 percet. - nézett Jade rá csúnyán. - Cselédek! Tegnap éjjel zajt hallottam a kertből. Remélem nem egy betörő kószált errefelé. - nézett komolyan.
- Az nem betörő volt, hanem... - kezdte Mercedes.
- Őzike. - vágtam közbe. Jade csúnyán felém fordul. - Elnézést, hogy beleszólok, de én még ébren voltam, mert én is felébredtem erre a hangra. Kimentem és egy őzike volt ott.
- Én is hallottam a hangot. - mondta Jorge. - Én is kimentem a kerthez és mivel Martina nyitva hagyta az ajtaját, láttam, milyen a szobája. - magyarázott.
- Értem már. - bólogatott Jade. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt.
Reggeli után, míg a többi cseléd pakolt, én odamentem Jorge-hoz.
- Profin kimagyaráztuk magunkat. - ölelt meg hirtelen.
- Igen. - nevettem és szorosan megöleltem. - Aggódom Lodoért. - toltam el magamtól. - Nincs sehol.
- Biztosan alszik. - legyintett Jorge.
- Remélem. - húztam a számat.
- Én...Ébren vagyok. - hallottam mögülem Lodo hangját. A szeme alatt karikák húzódtak, haja kócosan állt az ég felé. - Miről maradtam le? - ásított.
- Elaludtál mi? - kérdeztem. Aprót bólintva, várta a kérdésére a választ.
Elmagyaráztam a reggeli eseményeit, ő pedig izgatottan hallgatta.
- Hű. - mondta végezetül.
- Aztán megölelt. - vigyorogtam.
- Hihi! - ugrált összevissza.
- Cselédek! - hallottuk Jade vérfagyasztó kiáltását. - Mindenki pakoljon ki a szobájából.
- Tuti mind a húszan a konyhában fogunk lakni. - suttogta Lodo.
- Új szobákat kapnak. - sétált hozzánk egy papírral a kezében.
- Marina! 60. - dobta a kezembe a kulcsot. - Lodovica 57, Luisia 31, Carlos....stb.
Elindultunk összepakolni, Lodot szorosan magam mellett húztam.
- Lodo. Jorge mellett leszek. Kettővel mellettem Ruggero a 62-ben. Jorge-val szemben Mercedes az 58, amellett Cande 59. Szóval te Mercedes mellett leszel és Ruggeroval szemben. - hadartam.
- Egy éjszakát töltöttem a börtönszobámban, de elég is volt. - nevetett.
Izgatottan összepakoltam (nem kellett sok mindent) és elindultunk a szobáink felé.
- Na majd beszélünk. - álltam meg az új szobám ajtaja előtt, majd a kulcsot elfordítva beléptem. A szobám úgy festett, mint Driss szobája az Életrevalók című filmben. Köpni nyelni nem tudtam. Gyönyörű és egyben óriási ágy, vörös lepedővel leterítve. A falak szintén meleg színekből álltak, egyszerűen fantasztikusan nézett ki az egész. Az ágyammal szemben egyóriási parafatábla Az ágyam sarkaiból felfelé rudak szaladtak, amiken gyönyörű függöny volt. Az ágyam túloldalán egy ajtó volt, ami egy meseszép fürdőbe vezetett. Óriási kád, mosdó, tükör. Fantasztikus. Nem győztem ámulni.Megengedtem a vizet, azzal a szándékkal, hogy veszek egy forró fürdőt.
Sokkos állapotomat erőszakos kopogás szakította félbe.
- Gyere! - kiáltottam. Lodora számítottam, de teljesen más állt az ajtóban.
- Na...Jobb, mint az egérlyuk? - mosolygott Jorge. Tekintetétől földbegyökerezett a lábam és kiszáradt a szám.

- Ööö...Igen nagyon szép. - dadogtam. - Hogy fűzted meg anyukádat?
- Anya ad a véleményemre. Nem tartott sokáig, amíg megfűztem. - mosolygott, majd közelebb lépett hozzám. Nagyon közel állt, szuszogását már bőrömön éreztem. Most meg akar csókolni? Lenézett a kezemre, majd megfogta azt és utána újra mélyen a szemebe nézett. Kicsit közelebb hajolt, én egem pedig szétvetett az ideg.
- Annyira király a szo... - nyitott barátnőm, Lodo. Jorgeval két pillanat alatt odébb ugrottunk egymástól. - Mi folyik itt? - kérdezte furcsán.
- A fürdővizem! - mondtam észbe kapva, kétségbeesetten, majd elsiettem elzárni a vizemet. - Bocsi, de én most relaxálnék egy kicsit, szóval, ha megbocsájtotok. - hessegettem a barátnőmet és Jorge-ot.
Jorge visszanézett még egy pillanatra.
- Éjfélkor a kertben?
- Éjfélkor a kertben. - válaszoltam, majd idegesítő vigyorral becsaptam az ajtót. Ketten. Jorgeval. El sem hiszem! Majdnem megcsókolt, most meg randira hívott. Lehet ő az én megmentőm?
A fürdő után a nap további részében pakolgattam a szobámban, csak kétszer kellett kiszolgálnom, az ebédnél nem kellett jelenlennem, még éhes sem voltam. Vacsorához viszont már hívott a gyomrom, így gyorsan berepültem a konyhába. Mi a vacsi? - pattantam le az egyik székre.
- Neked ez. - nyomtak a kezembe egy tál...levest?
- Mi-Miért? - kérdeztem felháborodva.
- Aki nem vesz részt az ebédnél, az laktató vacsit sem kap. - mondta megsértetten Luisa megsértetten.
- Ne már. Amióta itt vagyok nem hagytam ki egy étkezést sem. Csak most. Imádom a főztödet. Kérlek. - néztem kiskutya szemekkel.
- Jól van, Drágám, de ne forduljon elő többször.

- Nem fog. Ígérem! - öleltem meg.
Megettem a vacsit, majd elkezdtem készülődni az éjféli találkára. Elmeséltem Lodovicának mindent, így ismét segít emberi fejet kúrálni.
- Mit meg nem teszek érted. - reszelte a körmömet.
- Én is szeretlek! - nevettem.
23:51
- Ez sosem alszik? - suttogtam, kikukkantva a szobámból. Jade a folyosón járkált fel-alá a telefont nyomkodva. - Mi legyen? - kérdeztem idegesen.
- Lefoglalom. - lépett ki. - Rossi kisasszony! - szaladt oda.
- Ne sipítozz, beszakad a dophártyám.
- Elnézést Rossi kisasszony, de én úgy tudom, hogy az emberi fülben dobhártya van.
- Mi számít az, veszekedni jöttél? - nézte őt csúnyán Jade. - Lodo egy kicsit odébb állt így, Jade hátat fordított nekem.
- Csak, hogy...Hozhatok-e egy teát, vagy valamit? - hallottam Lodot, én meg halkan kisurrantam, de szerencsétlenségemnek hála, megbotlottam és a telefonom a földre zuhant. Reflexből benyitottam a következő szobába és gyorsan becsuktam az ajtót.
- Te mit művelsz itt? - hallottam Jorge hangját. Félmeztelenül állt, a pólóját fogva.
- Ó! Ne haragudj. - fordultam el elpirulva. - Csak anyukád kint őrködik és Lodo éppen lefoglalja, de leesett a telefonom és gyanítom, hogy észrevett volna, ezért bejöttem ide. De nem szándékos volt, ne haragudj! - hadartam.
- Semmi gond. - nevetett, majd az ajtó felől hangokat hallottam.
- Pszt. - csitítottam el Jorge-ot. Gyorsan odajött mellém hallgatózni.
*- Mi volt ez a hang? Az egy telefon a földön? - hallottam Jade közeledő lépteit.
  - Nem, vagyis igen. Ez az enyém! - hallottam Lodot. - Mit össze kerestem.
  - De mi volt ez a puffanás? Biztos a fiamtól jött, megnézem. * - nyúlt a szoba kilincshez, majd óvatosan lenyomta, de még nem nyitott be, mert Lodo beszélt hozzá. Jorge gondolkodás nélkül felkapott, lerakott az ágyra, rám terített egy óriási takarót és két plédet, hogy ne legyen kivehető az emberi alakom, majd odafeküdt a lábamhoz.
- Jorge. - nyitott be Jade. - Mi volt ez a hang?
- Éppen telefonoztam, de kiejtettem a kezemből és a padlón csattant. De jól van. - magyarázott.
- Mennyi takaród van neked. És milyen hanyagul van leterítve. Szólok Martinának, hogy csinálja meg. - lépkedett. Idegesen morzsolgattam az ujjaimat.
- Rossi kisasszony! Martina alszik, már és az óra pont éjfelet üt, szóval lejárt a munkaideje is. Vettem egy mély levegőt. Ajaj...Tüsszentenem kell.
Köztudott, hogy a tüsszentésem bejárja a villa minden zugát. Vissza kell fogjam magam. Előkaptam a telefont és írtam Lodonak egy sms-t, hogy fél percen belül tüsszenteni fogok, beszéljen hangosan.
Először nem hittem a fülemnek, de Lodo, valami borzalmasan hangosan elkezdett énekelni.
- Éjfél van. - sipákolt Jade. - Fejezd be cseléd. A dophártyám.
'Az dobhártya'. Gondoltam magamban, majd tüsszentettem egy aprót. Viszonylag. Nem hallotta, megúsztuk. Kivéve Lodot, aki valami olasz dalt üvöltött. Hallottam, ahogy Jade kirángatja őt a szobából.
- Itt fogok őrködni egész éjjel. - csapta be az ajtót.
- Elment. - hajtotta fel a pokrócot Jorge.
- Huh. - fújtam ki a levegőt.
Jorge kulccsal bezárta az ajtót.
- Csak nem őrködik egész éjjel? - kérdeztem.
- Anyáról van szó. Ha mond valamit, az úgy is van. Szóval itt éjszakázol. - mosolygott.
- Mi? - néztem felháborodottan.
- Van jobb ötleted? Ha vagy olyan bátor, hogy kilépsz anyuci kicsi fia szobájából, akkor hajrá, de nem hinném, hogy túléled. - magyarázott.
- Sajnálom. Igazad van. - húztam a számat.
- Van kedved gitározni?
- Nem tudok. - mondtam.
- Most megtanítalak. - vigyorgott.
2 órán át tanultam gitározni, a végére sikerül is egy dalt eljátszanom hibátlanul.
- Csodásan gitározol. - mosolygott Jorge.
- Köszönöm. - pirultam el. - Hajnal ötkor megpróbálok átszökni. Nem gond, ha aludnék egy pár órát?
- Dehogy. - mosolygott. - Jó éjt puszi?!
- Oké.- mondtam, majd adni akartam neki egy puszit, de én ,mint elkönyvelt nyomorék a szájára adtam véletlen. - Bocsánat, véletlen volt. - feküdtem el és gyorsan elfordultam tőle.
- Semmi baj. - nevetett. - Jó éjt Martina. - mosolygott, én pedig alvást tettetve, nem válaszoltam, pedig az agyam még igenis járt...