Kisurranás mesterfokon...

Lodovica és én csendben álltunk farkasszemet nézve a két gyönyörű szempárral.
- Mi...Öhm. Elnézést! - törtem meg a csendet és sietősen elindultam.
- Martina! - hallottam Jorge lágy hangját. Az eszem azt mondta, hogy "Menj tovább, ne fordulj vissza!", de a mindig győzedelmeskedő szívem azt súgta, hogy "Fordulj vissza!". Így történ az, hogy megtorpantam és visszafordultam.
- Nagyon sajnálom, hogy megzavartunk titeket. - mondtam halkan.
- Dehogy zavartatok, sosem hallottam még két ilyen jó hangot. - szólalt meg Jorge mellett álló srác.
- Ez nagyon kedves tőletek. - pirultam el.
- Én is hallottam két szuper hangot. - lépett ki Candelaria az ajtaján.
- Köszi. - néztem a padlót.
- Mi ez az össznépi találkozó itt? Jorge, Cande! Nem pazarolnám az időmet holmi kis cselédekre. - sipított Ludmila. - Ruggero! -lepődött meg a fiút látván. - Szia! - váltott át művigyorra és odapattant a számomra ismeretlen sráchoz.

- Szia Ludmila! - köszöntötte Ruggero őt egy nem túl lelkes öleléssel.
- El lehet menni. - hessegetett Ludmila.
- Nyugi hugi. - nevetett Jorge, majd közelebb lépett hozzánk. - Este kint leszünk Ruggeroval a kertben, zenélgetünk. Ha van kedvetek, csatlakozzatok. Éjfél. Anya már akkor alszik. - suttogta.
- Ez hízelgő Jorge, de... - húztam a számat.
- Ott leszünk. - vigyorgott Lodo, majd intve egyet, magával rántva, elsietett.
- Te meghibbantál? - néztem Lodora.
- Egyértelműen randira hívott te okos. - forgatta a szemeit.
- Engem? - siettem utána. - Biztos hogy nem. - ráztam meg a fejemet.
- Cselédek. - hallottuk Jade hangját. - A förtelmes cipőjükkel összekarcolják a padlót, ami nem olcsón lett kifényeztetve. Vegyetek ebből újat. - nyomott a kezünkbe egy igencsak nagy összeget. - A maradékból menjetek fodrászhoz. Nem ártana. - húzta a száját, majd idegesítő vigyorral elsietett.
- Remek! Végre valami értelmes lépés ettől a libától. - fogta Lodo a pénzt. - Veszünk valami olcsó balerinacipőt, a maradékból pedig egy ruhát az esti randira. - nevetgélt.
- Eszednél vagy? - csitítottam el. - Ez még viccnek is rossz.
- Ne légy ilyen unbulis. - ugrándozott.
- Lodo nem vagyok unbulis, csak egyszerűen nem akarom, hogy én legyek az, akit Jade a legjobban utál. - hadartam.
- Elviszem a balhét. - legyintett.
- Nehogy! - emeltem fel a mutatóujjam fenyegetően.
- Gyere már. - rántott el.
A villából abban az esetben kapunk kilépőt, ha Jade kienged minket. Ehhez megkapjuk azt a bizonyos kártyát, amivel ki tudunk menni.
Izgatottan léptem ki a friss levegőre. Rég nem jártam a szabadban, kb 5 éve. A napfény visszaverődött hófehér, már már szinte vakító bőrömön.
- Te aztán fehér vagy. - hunyorított Lodo, akinek szép nyári színe volt.
Vettünk két olcsó cipőt, így a maradék pénzünkből költhettünk ruhákra.
- Jade tényleg azt hitte, hogy ennyiért vennénk cipőt? - számolta a maradék pénzt.
- Mindegy is. Gyere az a ruha nagyon szép. - húztam be egy boltba.
Megtaláltuk a legjobb ruhákat, így mehettünk is fizetni.
- Mi ez a sok ember? - néztem, az oszlopban álló embereket, majd beálltam a pulthoz és leraktam a két ruhát az eladó elé.
- Nem ismeri azt a szót, hogy sor? - kérdezte flegmán.
- Parancsol? - ráztam meg a fejem.
- Hány éves vagy te lány? Látod azokat az embereket? - mutatott a sok ember felé. - Na, az a sor. És te annak a végére állsz azonnal!
- Hölgyem. Egy kicsivel több tiszteletet érdemelnék, nem tudja milyen életet élek, és hogy miért nem tudom, mi az a sor.
- Gondolom egy elkényeztetett kislány vagy, aki sosem teszi ki a lábát a palotájából.
- Ez így nem igaz. Nem vagyok elkényeztetett. Valóban palotában lakom. Mint cseléd. És tudja, attól függetlenül, hogy nem tudom mi az a sor és, hogy még sosem voltam ilyen üzletben, ezerszer tisztelettudóbbnak érzem magamat, mint ez a sok ember itt, akik ahelyett, hogy kedvesen megszólítanának, csúnya módra a hátam mögött susognak. Ön pedig, ahelyett, hogy legalább megjátszaná a kedves dolgozót, amit én már tizenhét éve csinálok, inkább letámad az életemmel kapcsolatban. Értem én, hogy rossz a munkája, de egy napot sem tudna eltölteni ott, ahol én élek. És ha most megbocsájtana, Ön mellett megnyílt egy új pénztár. Ott fizetnék., egy kicsit gondolkodjon el azon, hogy kettőnk közül ki az elkényeztetettebb. - mondtam és odébb álltam, hogy fizethessek a mellette álló lánynál.
Lodo még megnézett pár ruhát. A kifizetett ruhákkal odamentem hozzá:
- Minden rendben volt? - kérdezte.
- Ööö..Hogyne. - legyintettem.
- Akkor menjünk. - nevetett.
- Jól áll az a ruha nekem szerinted? - kérdeztem aggódóan.
- Persze. Csak még így is cselédkinézeted van.
- Kösz.
- Nem. Nem bántásból. De nézd. Van még pénz fodrászatra. Mindig kontyban hordod a hajad. Meddig ér?
- Derékig.
- Na. Kell egy kis stílusváltás. Az ombre haj úgyis divatos most.
- Milyen ogre?
- Ombre. - nevetett. - O-M-B-R-E. - betűzte le.
- Okéé... - húztam a számat. - Rád bízom.
A fodrászaton Lodo elmagyarázta, hogy milyen hajra gondolt. Nem is rossz ötlet. Sőt, tetszik.

- Nagyon jó. - néztem a tükörben. - Köszönöm szépen. - mosolyogtam.
- Na gyere. - húzott Lodo. - Este kilenc van. Sietnünk kell. Van pár sminkcuccom, majd kifestelek.
- Felőlem. - nevettem.
Visszaértünk a villába. Ilyenkor az első dolgunk az, hogy leadjuk a kilépő kártyát Jadenek.
- Cselédek. - nyitott ajtót.
- Jó estét Rossi kisasszony. Megérkeztünk, vettünk új cipőt és fodrásznál is jártunk, ahogy kérte. Itt vannak a kilépőkártyák.
- Nem is lett olyan rossz a frizurád Martina. Viszont a cipőtökre ránézni is rossz. Mindegy is. Hozzatok egy frissítő teát. - csapta ránk az ajtót.
- Tizenhét év alatt most dicsért meg először. - ámultam.
- Ne ámulj, inkább gyere öltözni. - mondta halkan Lodovica.
- Oké.. - motyogtam.
Felkaptam a ruhát, amit vettünk, Lodo megcsinálta a sminkemet.
- Biztos jó leszek így? - néztem aggódóan.
- Imádni fogja. - mosolygott.

*23:50*
- Lodo, ott van Jade. Ez így nem fog menni. - hisztiztem. - Azt mondta Jorge, hogy ilyenkor már alszik.
- Nyugalom. Elintézem. - nevetett.
- Mit tervezel? - néztem furcsán.
Lodo vigyorogva felmutatott a tűzjelzőre.
- Neee... - húztam a számat.
- Egy kis füst és beindul a riasztó. Ahol Jade áll, ott pont van egy vízszóró. Vizes lesz a haja, ergo kiakad és elmegy megszárítani.
- Zseni vagy. - nevettem. - De mivel csinálsz füstöt?
- Ki mondta, hogy füst kell, ha megteszi egy dezodor is.
- Túl magasan van. - néztem.
- Vegyél a nyakadba. - mondta.
- Mi van? - nevettem.
- Gyerünk. - mondta, majd miután leguggoltam a nyakamba ült.
- Nehéz vagy. - nyöszörögtem.
- Pszt. - takarta el a szemem.
- Szerinted, ha eltakarod a szemem, azzal jobb lesz? - nevettem.
- Most koncentrálok. - nyújtózkodott, majd kifújta a dezodort a tűzjelzőre...Sikeresen.
Gyorsan leraktam Lodot és a tűzjelzőt hallgatva vártuk, hogy megeredjen a víz.
- Gyere, most menjünk. - húzott Lodo.
- Add meg azt az örömöt, hogy lássam, ahogy a hárpiára ömlik a víz. - néztem.
- Jorge, vagy húsz liter víz? - felettünk is van. - mutatott.
- Menjünk. - szaladtam.
A kertben ott ült Jorge és Ruggero (azt hiszem ez a neve).
- Sziasztok. - szaladtunk oda. - Majd ahogy eléjük álltunk, a kerti tűzjelzőből ömleni kezdett a víz....